Mostanában minden nap olvasom az RSS-hírcsatornán a HVG online híreit, és ha van időm, időnként régebbi cikkekbe is beleolvasok, ha találok (számomra) valami érdekeset. A politikai jellegű acsarkodásokra már régen nem vagyok kíváncsi, minta szerint történik minden, melyre nincs egyéni ráhatásom. De a kultúrális történések között van néhány említésre méltó dolog.
Így találtam rá az Emil.Rulez! zenekar tagjaival közölt interjúra is:
"Gyakorlatilag mindenki nyomorult" - Emil.Rulez!-interjú - HVG.hu
Valójában én a klasszikus és barokk zene rajongója vagyok, na és persze a jazz és blues, valamint a népzene is közel áll hozzám. Nem vagyok mentes kilengésektől sem, így egyes alternatív műfajok képviselői is fel tudnak lelkesíteni. De a Rulez az egyetlen olyan zenekar, amely először a szövegeivel ragadott meg. Gondolom nem vagyok egyedül.
Ifjúkorom feledhetetlen olvasmányai voltak Boris Vian és Raymond Queneau könyvei, utóbbitól a Zazie a metrón, a Ruleztől hallott népszerű dal erre a könyvre utal. Soha nem találkoztam Gabi barátnőmön kívül senkivel, aki olvasta volna, és már majdnem el is feledkeztem a műről, amikor először hallottam Ruleztől a slágert. Megdöbbentett, megnevettetett, elsírtam magam a meghatottságtól, és elővettem a könyvet, hogy újra elolvassam. Majd megszereztem az 1960-ban Louis Malle által rendezett, a műből készült filmet is. (A film nagyon jó, de persze köszönő viszonyban sincs a könyvvel! Filmen soha nem lehetett volna a történet csattanóját úgy visszaadni, ahogy a regény teszi.)
"A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet." Ez azért mindent elmond, ugye, amit én soha nem tudnék egy mondatban?
"A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet." Ez azért mindent elmond, ugye, amit én soha nem tudnék egy mondatban?
Ami miatt megszerettem a Rulezt, hogy a könyv stílusa, és a Rulez-féle szöveg hangulata teljesen összevág, pedig a dal nem a könyvről szól, de az ihlette. Sajátságos a Hajós-Hegyi páros szarkasztikus humorral előadott, szövegekbe csempészett társadalom- és mindenféle-kritikája, ők a gondolkodó, művelt embereknek írnak és adnak elő, nem szolgálják az úgynevezett közízlést, mindig valami újat teremtenek. Minthogy manapság a könnyűzene gyakorolja a legnagyobb hatást a közre, nem ártana, ha több igényes szöveggel találkozhatnánk a műfaj képviselői által előadott remekekben.
Queneau könyve, a Zazie a metrón az 1950-es évek Párizsában játszódik, és egy tizenéves kislány meséli el a történetet, aki vidékről kerül a fővárosba, és egyetlen célja, hogy utazhasson a metrón. Ez az általános közlekedési sztrájk miatt végül nem sikerül neki, de a Párizsban eltöltött idő alatt megismerkedik a környezetében élő francia kisemberekkel, a periférián élőket is belesorolva, a másságot sem elítélve, akik ténykedéseit a maga ifjú szemével igen élesen, néha cinikusan, és soha nem naívan látja. Fergeteges élmény olvasni, és azóta sem változott semmit a világ, talán csak jobban elidegenedtek az emberek egymástól, de az alapproblémák nem változtak. Aki ma olvassa, sem fogja azt gondolni, hogy idejét múlta a mondanivaló. És van neki mondanivalója!
Ahogy a Ruleznek is nyilvánvalóan van. Még egyet idéznék a riportból:
"Ma nagyon vakító világ van, nő a villogás, egyre inkább szédül mindenki, és minden igyekszik elterelni a figyelmünket arról, hogy valójában teremtő lények vagyunk" – mondja Hegyi, aki korábban már írásban is jelezte: "ennek a szarnak a java még hátra van".
Most pedig egy szigorúan rövidített változatban el is magyarázza, mire gondol: "Ha ez minden létező világok legjobbika lenne, akkor nem lenne ennyi bánatos és ideges ember körülöttünk, márpedig én most nem kacagva szaladgáló embereket látok, hanem gyakorlatilag mindenki nyomorult."
"Úgy tűnik, mintha a civilizáció elkanyarodott volna a normalitástól. Valamit súlyosan elcsesztünk, ennek a böjtje pedig még hátra van. Ez nem egy isteni büntetés, pusztán annyi, hogy a bolygó leráz bennünket magáról, mint egy bolhát. Mindezzel együtt én az armageddonnak, ha úgy tetszik, inkább örülök, mint bánkódom felette. Megérdemeljük. Ez ilyen. Ha elindítasz egy pofont, az visszajön."
Ahogy a Ruleznek is nyilvánvalóan van. Még egyet idéznék a riportból:
"Ma nagyon vakító világ van, nő a villogás, egyre inkább szédül mindenki, és minden igyekszik elterelni a figyelmünket arról, hogy valójában teremtő lények vagyunk" – mondja Hegyi, aki korábban már írásban is jelezte: "ennek a szarnak a java még hátra van".
Most pedig egy szigorúan rövidített változatban el is magyarázza, mire gondol: "Ha ez minden létező világok legjobbika lenne, akkor nem lenne ennyi bánatos és ideges ember körülöttünk, márpedig én most nem kacagva szaladgáló embereket látok, hanem gyakorlatilag mindenki nyomorult."
"Úgy tűnik, mintha a civilizáció elkanyarodott volna a normalitástól. Valamit súlyosan elcsesztünk, ennek a böjtje pedig még hátra van. Ez nem egy isteni büntetés, pusztán annyi, hogy a bolygó leráz bennünket magáról, mint egy bolhát. Mindezzel együtt én az armageddonnak, ha úgy tetszik, inkább örülök, mint bánkódom felette. Megérdemeljük. Ez ilyen. Ha elindítasz egy pofont, az visszajön."
