Mostanában minden nap olvasom az RSS-hírcsatornán a HVG online híreit, és ha van időm, időnként régebbi cikkekbe is beleolvasok, ha találok (számomra) valami érdekeset. A politikai jellegű acsarkodásokra már régen nem vagyok kíváncsi, minta szerint történik minden, melyre nincs egyéni ráhatásom. De a kultúrális történések között van néhány említésre méltó dolog.
Így találtam rá az Emil.Rulez! zenekar tagjaival közölt interjúra is:
"Gyakorlatilag mindenki nyomorult" - Emil.Rulez!-interjú - HVG.hu
Valójában én a klasszikus és barokk zene rajongója vagyok, na és persze a jazz és blues, valamint a népzene is közel áll hozzám. Nem vagyok mentes kilengésektől sem, így egyes alternatív műfajok képviselői is fel tudnak lelkesíteni. De a Rulez az egyetlen olyan zenekar, amely először a szövegeivel ragadott meg. Gondolom nem vagyok egyedül.
Ifjúkorom feledhetetlen olvasmányai voltak Boris Vian és Raymond Queneau könyvei, utóbbitól a Zazie a metrón, a Ruleztől hallott népszerű dal erre a könyvre utal. Soha nem találkoztam Gabi barátnőmön kívül senkivel, aki olvasta volna, és már majdnem el is feledkeztem a műről, amikor először hallottam Ruleztől a slágert. Megdöbbentett, megnevettetett, elsírtam magam a meghatottságtól, és elővettem a könyvet, hogy újra elolvassam. Majd megszereztem az 1960-ban Louis Malle által rendezett, a műből készült filmet is. (A film nagyon jó, de persze köszönő viszonyban sincs a könyvvel! Filmen soha nem lehetett volna a történet csattanóját úgy visszaadni, ahogy a regény teszi.)
"A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet." Ez azért mindent elmond, ugye, amit én soha nem tudnék egy mondatban?
"A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet." Ez azért mindent elmond, ugye, amit én soha nem tudnék egy mondatban?
Ami miatt megszerettem a Rulezt, hogy a könyv stílusa, és a Rulez-féle szöveg hangulata teljesen összevág, pedig a dal nem a könyvről szól, de az ihlette. Sajátságos a Hajós-Hegyi páros szarkasztikus humorral előadott, szövegekbe csempészett társadalom- és mindenféle-kritikája, ők a gondolkodó, művelt embereknek írnak és adnak elő, nem szolgálják az úgynevezett közízlést, mindig valami újat teremtenek. Minthogy manapság a könnyűzene gyakorolja a legnagyobb hatást a közre, nem ártana, ha több igényes szöveggel találkozhatnánk a műfaj képviselői által előadott remekekben.
Queneau könyve, a Zazie a metrón az 1950-es évek Párizsában játszódik, és egy tizenéves kislány meséli el a történetet, aki vidékről kerül a fővárosba, és egyetlen célja, hogy utazhasson a metrón. Ez az általános közlekedési sztrájk miatt végül nem sikerül neki, de a Párizsban eltöltött idő alatt megismerkedik a környezetében élő francia kisemberekkel, a periférián élőket is belesorolva, a másságot sem elítélve, akik ténykedéseit a maga ifjú szemével igen élesen, néha cinikusan, és soha nem naívan látja. Fergeteges élmény olvasni, és azóta sem változott semmit a világ, talán csak jobban elidegenedtek az emberek egymástól, de az alapproblémák nem változtak. Aki ma olvassa, sem fogja azt gondolni, hogy idejét múlta a mondanivaló. És van neki mondanivalója!
Ahogy a Ruleznek is nyilvánvalóan van. Még egyet idéznék a riportból:
"Ma nagyon vakító világ van, nő a villogás, egyre inkább szédül mindenki, és minden igyekszik elterelni a figyelmünket arról, hogy valójában teremtő lények vagyunk" – mondja Hegyi, aki korábban már írásban is jelezte: "ennek a szarnak a java még hátra van".
Most pedig egy szigorúan rövidített változatban el is magyarázza, mire gondol: "Ha ez minden létező világok legjobbika lenne, akkor nem lenne ennyi bánatos és ideges ember körülöttünk, márpedig én most nem kacagva szaladgáló embereket látok, hanem gyakorlatilag mindenki nyomorult."
"Úgy tűnik, mintha a civilizáció elkanyarodott volna a normalitástól. Valamit súlyosan elcsesztünk, ennek a böjtje pedig még hátra van. Ez nem egy isteni büntetés, pusztán annyi, hogy a bolygó leráz bennünket magáról, mint egy bolhát. Mindezzel együtt én az armageddonnak, ha úgy tetszik, inkább örülök, mint bánkódom felette. Megérdemeljük. Ez ilyen. Ha elindítasz egy pofont, az visszajön."
Ahogy a Ruleznek is nyilvánvalóan van. Még egyet idéznék a riportból:
"Ma nagyon vakító világ van, nő a villogás, egyre inkább szédül mindenki, és minden igyekszik elterelni a figyelmünket arról, hogy valójában teremtő lények vagyunk" – mondja Hegyi, aki korábban már írásban is jelezte: "ennek a szarnak a java még hátra van".
Most pedig egy szigorúan rövidített változatban el is magyarázza, mire gondol: "Ha ez minden létező világok legjobbika lenne, akkor nem lenne ennyi bánatos és ideges ember körülöttünk, márpedig én most nem kacagva szaladgáló embereket látok, hanem gyakorlatilag mindenki nyomorult."
"Úgy tűnik, mintha a civilizáció elkanyarodott volna a normalitástól. Valamit súlyosan elcsesztünk, ennek a böjtje pedig még hátra van. Ez nem egy isteni büntetés, pusztán annyi, hogy a bolygó leráz bennünket magáról, mint egy bolhát. Mindezzel együtt én az armageddonnak, ha úgy tetszik, inkább örülök, mint bánkódom felette. Megérdemeljük. Ez ilyen. Ha elindítasz egy pofont, az visszajön."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése