Az Ördög lexikona

Éjjel folytattam Julia London romantikus trilógiáját, a harmadik nővér története olvasása közben szembesültem egy idézettel, ami nagyon tetszik, meg is osztom itt mindjárt. Az idézet az Ördög lexikonjából való, a szerzőt nem tüntette fel, így  utánajártam, mi is ez.

IDIOT, n. A member of a large and powerful tribe whose influence in human affairs has always been dominant and controlling. The Idiot's activity is not confined to any special field of thought or action, but "pervades and regulates the whole." He has the last word in everything; his decision is unappealable. He sets the fashions and opinion of taste, dictates the limitations of speech and circumscribes conduct with a dead-line.

(Idióta (főnév): egy hatalmas és erőteljes törzs tagja, akinek az emberi ügyekre gyakorolt hatása mindig domináns és ellenőrző. Az Idióta cselekedetei nem korlátozódnak a gondolkodás vagy tett semmilyen speciális, egyedi területére, hanem mindazt teljes egészében szabályozzák. Mindenben övé az utolsó szó, a döntése megkérdőjelezhetetlen. Ő határozza meg a divatot és az ízlést, a beszéd korlátait, és megszabja a viselkedési normákat.)  

Valahogy rögtön a  (magyar) politikusok jutottak eszembe.

Szóval utánanéztem, mi ez a lexikon. Ambrose Bierce - a XIX-XX. században élt amerikai író és újságíró - írta a művet évtizedeken át, a címszavak folyamatosan jelentek meg az aktuális újság rovataiban. A Wikipédia szerint Bierce éles nyelvéről és szatírikus, cinikus írásairól volt ismert, és rendkívül közkedvelt a saját korában. Mint minden cinikusnak, neki sem volt túl jó véleménye az emberiségről, a kortársairól, a társadalmi intézményekről és működésükről. Írt fantázia-irodalmat, meséket, elbeszéléseket és esszéket, de legismertebb műve Az Ördög lexikona és az Ahogy egy cinikus látja a világot című művek. Én letöltöttem a Project Gutenberg honlapjáról az eredeti műveket - teljesen ingyenes - és beleolvastam, bár nehéz a nyelvezete, de megéri megkínlódni vele, fergeteges! 

A mű megjelent magyar fordításban 2003-ban az ERI Kiadónál, kapható a magyar könyvesboltokban Bierce több más könyvével együtt. Átlagosan 4.000-Ft/db.   

Azóta, hogy mindezt elolvastam Bierce-ről, motoszkált az agyamban az érzés, hogy én már találkoztam a nevével valahol. És rájöttem. Még a hideg is kirázott a felismeréstől. 

Tavaly szórakoztató könyvet kerestem, valaki olyan írót, akitől még nem olvastam semmit. Találtam egy Melanie Jackson nevű - természetesen amerikai - fantáziarománc írót, és az egyik könyvébe beleolvastam. A címe Isteni képzelet volt, így kíváncsi lettem, miről szólhat. Először teljesen felvillanyozódtam. Tetszett a stílusa, tetszett a humora, a főhősnő pedig egy megrendelésre életrajzokat gyártó írónő. Már jó, nem csöpögős a történet, semmi könnyzacskó-telitalálat. 

A hölgy magányos karácsonyát ünnepli egy kis szigeten, ahol az üdülő tulajdonosa udvarolni kezd neki. A nő egyik kedvenc írója Ambrose Bierce. A férfi ezen a néven mutatkozik be neki. És a nő meg sem lepődik, hogy egy halhatatlannal találkozik. A beszélgetésük főként irodalomról és Ambrose Bierce kortársai és a későbbi nemzedék által ismert életéről szól, majd Bierce elmeséli, hogyan lett halhatatlan. Na innentől kezdődött a mélységes csalódásom. Pedig addig olyan jól szórakoztam. Mert jött a vudu, a vérfarkasok, gonosz varázslók, majd megjelentek a szigeten a zombik. És itt hagytam abba. De nem foglalkoztatott, hogy Bierce valós személy volt-e, vagy csak az írónő találta ki. Addig soha nem hallottam róla. Pedig Melanie Jackson szerint Mark Twainnel egyenrangú elismertségnek és népszerűségnek örvendett.  

Többek közt ezt sem fogom soha megérteni: miért kell egy történetet teljesen elrontani zombikkal? Miért kell zombis filmeket forgatni? (És főleg Brad Pittnek?) Miért tetszik az embereknek a lélektelenül elkövetett tömeggyilkosságokról szóló fantáziafilm vagy könyv? Valaki, aki tud írni, miért süllyed le arra a szintre, hogy zombikat varázsoljon a művébe, hogy érdeklődést keltsen az írása iránt?  

Erre csak Ambrose Bierce fenti megállapítását tudom újra idézni: Az Idióta határozza meg a divatot és az ízlést.

A fantázia-irodalomhoz helyesbítés

Belegondoltam, kire nézve milyen sértő megjegyzéseket tettem. És elnézést kérek a Cassandra Clare-fordítótól. A stílusra tett megjegyzésem nem a magyar szövegre vonatkozott, azt ugyanis nem ismerem, én mindet eredetiben, angolul olvastam. Úgyhogy bocsi!

Mi az a fantázia-irodalom? Egy kategória?

Az egyik ok, mely arra késztetett, hogy ezt a blogot elkezdjem, a Calibre című elektronikus könyvtárkezelő használata közben ütötte fel a fejét kétkedő és hirtelen határozatlanná váló személyemben. Az egyik célom évek óta az, hogy létrehozzak egy klasszikus értelemben vett elektronikus könyvtárat az interneten. Mivel sok fiatal, - és valljuk be, idősebb sem, - olvas ma már annyit, mint a média-láz előtti időkben, népszerűsíteni kellene újra az olvasást mint a szabadidő hasznos és szórakoztató eltöltésének egyik módját, nem beszélve a tanulásról. Másrészt viszont nehéz a "célszemélyeket" elvonszolni a TV, házimozi vagy a számítógép elől. Ezért a jövő - szerintem sajnos - a digitalizált könyveké, és lassan csak levéltárak és múzeumok maradnak majd a nyomtatott könyvek birodalma. Persze ez még a távoli jövő, és ma még uralkodó a könyváruház. És rengeteg már online. Azaz horribilis pénzeket költhetünk el könyvvásárlásra. Sokan nem is tudják megfizetni még az iskolákban kötelezővé tett olvasmányokat sem.

Emiatt lenne egyszerűbb és olcsóbb megoldás, ha a számítógépen olvashatna az, aki nem tudja megvenni a könyvet, ami érdekli, és a könyvtárból sem tudja kikölcsönözni. Nos hát ez vezérelt, amikor elkezdtem gyűjteni az elektronikus könyveket, melyekből jelenleg 20.000 darab boldog birtokosa vagyok, és készül a könyvtár-weblap is, - ha jól tudom, - így képes vagyok pénz és utánjárás nélkül elolvasni szinte bármit, amire kedvem van, vagy gondolom, hogy egyszer majd lesz.

Gyűjtési lázam kiteljesedett a katalogizálási őrületben is, a Calibre-programban fel tudom dolgozni az adott könyvre vonatkozó valamennyi adatot. Megadhatom például a könyv műfaját, és ha mondjuk verset akarok olvasni, nem kell mind a 20.000 könyvet végignézni, ráütök a műfaj megfelelő gombjára, és kiválogatja nekem az összes verseskötetet.

És itt jött a probléma felszínre először. Mert a könyv azonosítása után az aktuális kiadó által megadott kategóriák kétségbe ejtettek. úgy tűnik, hogy "fantasy" műfajba sorolható például Jules Verne néhány klasszikusa, Tolkien és Michael Ende majd minden írása, de az összes horror, vámpíros, zombis, vérfarkasos és tündéres és erotikus-romantikus tündérmese, de Jorge Luis Borges és Jorge Amado klasszikus irodalmi művei, és Kurt Vonnegut is. Hát ez mindenképpen elgondolkodtató!

Mindjárt hoznék is egy példát. A legújabb őrület a fiatalok között  Cassandra Clare amerikai ifjúsági regényírónak az elmúlt 1-2 évben gyors ütemben magyarul megjelentetett "Végzet ereklyéi" és "Pokoli szerkezetek" sorozatai, melyből most augusztus végén mutatják be az első hollywoodi csoda-alkotást, a Csontvárost a magyar mozikban is, és világszerte. Minden országban több fanclub alakult, melynek tagjai észveszejtve blogolnak, és lélegzet-visszafojtva várják a bemutatót. 

Én olvastam a kérdéses 8 nyolc könyvet, fantasy a javából. A hölgynek valóban van képzelőereje, és nyilvánvalóan jól ismeri Shakespeare, a klasszikus angol és amerikai költők, és Jane Austen és a Bronte-nővérek műveit, valamint természetesen A gyűrűk urát és Harry Pottert is. Mindemellett a stílusa hagy némi kívánnivalót maga után, semmiképp nem nevezném a műveket szigorúan vett irodalmi alkotásnak. A szereplők ténykedései és érzelmi megnyilvánulásai teljességgel ésszerűtlenek és inhumánusak, de a vér megfelelő mennyiségben folyik, repülnek végtagok és fejek, hullanak démonok és vámpírok, pusztulnak vérfarkasok és még angyalok is. Minden horrorisztikus kelléket felvonultat, hogy lekösse ifjú olvasói figyelmét, a főhősnő apagyilkossá válik, miután az apa gyerekgyilkosságot követ el. És az áldozat a főhősnő vélt bátyja, akibe a hölgy éppen halálosan szerelmes, mindannak ellenére, hogy úgy tudja, testvérek. Tehát van egy kis vérfertőző felhang is. Kifejezetten alkalmas az ifjúság életre-nevelésére és erkölcsi megalapozására.   

Én nem látom úgy, hogy a stílusa alapján az írónő megérdemelné azt a figyelmet, amiben újonnan része lett, és a művek olvasása közben olykor őrjöngési roham tört rám, hogyha valamely szereplő reakciója  nélkülözött minden ésszel felfogható indokot. Még a fantázia világában is. Az a kategória, amire azt mondanám, - kedvenc Gabi barátnőm szóhasználatával élve, - hogy egyszer elolvasható "ímmel-ámmal egy unalmas, esős hétfő délután". Nem találtam meg a művek végén azt katartikus élményt sem, amit minden olvasó remél egy-egy jó könyvtől, és túl sok mondanivalót sem tudtam kihámozni azon közhelyen túl, hogy a szerelem mindent legyőz.

És ez a mű szerepelne egy kategóriában mondjuk Borges Körkörös romok vagy Bábeli könyvtár című novellájával? Vagy A Flor asszony két férjével? Netán Vonnegut Macskabölcsőjével?

Szóval valami probléma van a műfajba sorolással. Lehet, hogy tévedek, de véleményem szerint amit az angol nyelv "fiction" és "non-fiction" címkével lát el, az magyarul regény és dokumentum-regény kategóriáknak felel meg. És ami fikció, az minden fantázia. A különbség nem ebben a címkézésben keresendő. A fikción belül van, ami irodalom, és van, ami nem. Ami nem, az az úgynevezett szórakoztató irodalom. Utóbbi kategóriába tartoznak - állítólag - a  tudományos-fantasztikus művek, a krimi és a rémregény is. És a fantázia-irodalom is. Ami irodalom, abban én nem tennék ilyen különbséget. Mert akkor Dürrenmatt is krimiíró, és Dosztojevszkij is. Verne meg tudományos-fantasztikus. 

Az én megoldásom, - és várom a véleményeiteket, hogy szerintetek jól látom-e, - hogy mindent, ami szerintem megüti a mértéket, az "irodalom" műfajba soroltam. Ami irodalmi szempontból (persze csak szerintem) nem esik az előzőekkel egy tekintetbe, azokat fantázia, horror, krimi vagy sci-fi névvel illettem. De nem biztos, hogy ez használható egy könyvtári keresésénél. Jól látom?