Az úgy kezdődött, hogy találtam egy ifjúsági szerelmes trilógiát, illetve annak eddig megjelent 2 kötetét, amely eddigi olvasóitól elég jó kritikákat kapott, és a témája miatt felkeltette az érdeklődésemet. Persze ez nem nehéz egy könyv számára, ha rólam van szó, mégis... Mostanában ismét rengeteg fiataloknak célzott fantáziás-szerelmeses könyvet olvasok, ha már nem tudom a mitológiai kutatásaim során szerzett információ-hegyeket agyilag tárolni. Ilyenkor könnyed hangvételű, könnyen végigrágható, és ugyanilyen könnyen feledhető irományokat veszek elő. Kelly Creagh Nevermore-trilógiája is ilyetén darabnak tűnt, szóval úgy gondoltam, jól fogok szórakozni.
Azután nem tudtam letenni, és csak homályosan értettem egyes utalásokat, mert soha életemben nem olvastam Edgar Allan Poe egyetlen prózai - horror-kategóriába sorolt - írását sem, és a versei közül is csak keveset. És azok közül is, csakúgy, mint bárki más, A holló címűre emlékszem. Illetve emlékeztem eddig. Mentségemre szeretném felhozni, hogy nem állhatom a rémekkel, csontvázakkal, foszladozó hullákkal és vérpatakokkal teletömködött horror-műveket, sem mint irodalmi, sem mint filmalkotásokat. És azt hittem, Poe is ilyeneket írt. Mindezidáig.
Mert már megint beleestem a saját magam által ásott verembe, meg akartam fejteni az ifjúsági könyv - amely nagyonis tetszett, - minden egyes Poe-i utalását. tehát mi maradt más, el kellett olvasnom Poe teljes életművét. Már majdnem teljesen sikerült befejeznem, és mondhatom, teljesen levett a lábamról. Ki az az őrült, aki szerint ez horror????? Rejtélyes, titokzatos, lebilincselő, gyönyörű "rokokó" stílusú mondatokkal szisztematikusan felépített talányok, mesteri rövid kis elbeszélések, lelki-analizáló krimik, és a legcsodálatosabb, rímekkel dús, dallamos versek, ez Poe, legalábbis nekem. A versei különösen megfogtak, először magyarul olvastam végig egy ültő helyemben valamennyi költeményét, majd eredetiben is. És eredetiben jobb!!! A holló című verset kb. 10 magyar fordításban ismertem meg, és még a szerintem legjobbak - Tóth Árpád és Babits Mihály - fordításai sem érnek az eredeti vers nyomába sem. Ez pedig azért jelent valamit, ha mást nem, hogy Poe helye a legnagyobb költők között van. De elbűvöltek az álmok birodalmáról, vagy Tündérországról álmodott vers-szimfóniák is.
És ahogy olvastam Poe egyik versét, hirtelen megdöbbentett valami, már azon túl, hogy tréfás és felszabadultan gúnyolódó darab, nem túl jellemző az általunk ismert tragikus sorsú, fiatalon rejtélyes körülmények között elhalálozott, lelkibeteg íróra. Mégpedig ez a pár verssor:
The hearts of all the ladies are with him,
Their bright eyes on his Tom and Jerry brim
And dove-tailed coat, obtained at cost: while then
Those won't turn on anything like men.
Ez egy nagyon fiatalon írt verse, mégpedig gúnyvers, de hogy jön ide Tom és Jerry, a híres rajzfilmpáros macska és egér Disneyéktől? Ez a "poe-i" újabb talány megoldásra várt, úgyhogy utánanéztem a rajzfilmhősök eredetének.
Poe ezt a verset 1830 előtt írta, Tom és Jerry rajzfilm-alakjait pedig a Hanna-Barbera duó hívta életre az 1940-es években. eszerint Poe képes volt az időutazásra is? Na nem, ennyire nem egyszerű, és nem is rejtélyes a dolog. Mint ahogy végül kiderítettem, Tom és Jerry a viktoriánus London két irodalmi figurája, akiknek csínyjeiről Pierce Egan brit író adott hírt könyveiben. Az 1800-as évek elején nagy népszerűségnek örvendő fickók története Amerikába is eljutott, és így nyilván Poe is ismerte. A wikipedia szerint:
"Tom and Jerry" was a commonplace phrase for youngsters indulging in
riotous behaviour in 19th-century London. The term comes from Life in London, or Days and Nights of Jerry Hawthorne and his elegant friend Corinthian Tom (1823) by Pierce Egan"
Pearce Egan 1772-ben született, és 1849-ig élt. Bár ír szülők gyermeke - hiszen megfigyeltem, a legnagyobbak közt rengeteg olyan irodalmár van, aki kelta vérből való, - de feltehetőleg már Londonban született. Újságíró volt, mitöbb, a vezető sportriportere korának. Mivel a viktóriánus Angliában a sport főleg a lóversenyt és az ökölvívást jelentette, amelyre fogadni lehetett, így a társasági élet részeként tartották számon. Így a sporthíradások társasági lapokban, azaz pletykarovatokban láttak inkább napvilágot, gyilkossági hírek, és színházi szóbeszéd és kritikák között. Egan írt is mindegyik műfajban, de fő szenvedélye a sport volt, megjelent egy kötete sportanekdotákkal, valamint egy könyve egy bizonyos gyilkossági ügy elítéltjének tárgyalásáról és kivégzéséről szóló beszámolóként, de igazi népszerűségre Tom és Jerry alakjának megformálásával tett szert. A két fickó a divatos viktoriánus angol-londoni szlenget beszéli, és nyilvánvalóan elmerül a kor és hely adta mindenféle szórakozásban. Szóval, feltehetőleg legközelebbi egyik olvasmányom az ő kalandjaik lesznek majd.
Egan Tom és Jerryjéből, hallatlan népszerűségüknek köszönhetően, színdarab lett, melyet Londonban kivételesen sokszor és hosszan tűztek műsorukra a színházak, de a darab és a könyv is eljutott Amerikába már 1830. előtt. Ahol szintén divatőrületté vált, de mára már csak a nevük maradt meg a népek emlékezetében, jobbára kizárólag a rajzfilm-sorozatnak köszönhetően.
Szóval így lehet eljutni egy modern ifjúsági - ma YA, azaz young adult kategóriának hívják, - irodalomtól a viktoriánus kori sportanekdotákig.
