Már sokszor elcsodálkoztam, hogy ha foglalkoztat valami egész nap, és este előveszek egy könyvet csak úgy pihenésképpen, óhatatlanul előfordul, hogy pontosan a belsőmet rágcsáló téma jön szembe velem újra a történetben, és teljesen véletlenül, mert nem is tudom, miről fog szólni a kérdéses könyv. Lehet, hogy ez is az eleve elrendelés kategóriájába tartozik, mert ahhoz túl gyakran fordul elő, hogy véletlennek nevezhessem.
Tegnap referáltam a Trump-cikkel kapcsolatban a self-help típusú sikerkönyvekről. Este új "lányregényt" kezdtem el, - így nevezem a ma divatos szórakoztató műfajt, a főképpen nők által írt romantikus regényeket, és úgymond fantasy-irodalmat, - mely egy trilógia 2. opusza. Az írónő Julia London, és nem tudom, megjelentek e könyvei magyarul, én angolul olvasom most ezt a darabot. A történet 3 lánytestvérről szól, mindhárom mérhetetlen gazdagságban él, de persze nem boldogok. A második lány története azzal indul, hogy 15 évi házasság után elhagyja a milliomos playboy férje egy másik nőért, és nem tudja túltenni magát a válásán. Ezért a "self-help" könyvekben keres választ a problémáira. És állítólag működik neki.
Több intelligens barátnőm fordult hasonló esetekben pszichológushoz, és fizettek kemény pénzeket csak azért, hogy valaki meghallgassa őket, és bölcs tanácsokat adjon. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy egyes esetekben ez nem hasznos, vagy nem szükséges, de azok az ismerőseim, akikről tudom, hogy ezt tették, nem tartoztak ebbe a kategóriába. Szerintem. Nem hiszem, hogy a bölcs válaszokat ne tudták volna maguk is előbányászni a szürkeállományukból. És egyes nők olyan díjakat fizettek, amelyek a megélhetésüket veszélyeztették, a semmiért. Akkor már tényleg jobban megéri, ha megvesznek - vagy kivesznek a könyvtárból - egy self-helpet, megtakarítanak némi pénzt, és ugyanazokat a tanácsokat megkaphatják azokból is, de csak egyszer kell fizetni.
Ennek ellenére szerintem egy könyvben általánosságokat olvashatunk, vagy teljesen egyéni nézőpontot valamiről. Ami az egyiknek megoldás, a másiknak nem. Az emberi elme képes kell hogy legyen a saját problémák kezelésére. A pszichológus is csak abban segít, hogy képessé teszi a pácienst, hogy magába nézzen, és maga adjon választ a saját kérdéseire, az orvos nem fog. Csak jól fog kérdezni. Tehát a megoldás könyv és orvos helyett szerintem csak a magunkkal való őszinteség, amely elvezet a megoldáshoz.
Vissza a könyvhöz: a főhősnő problémája az unalom, úgy érzi, nincs értelme az életének, mert nem csinál semmit. Miért kell ehhez könyv, hogy rájöjjön, nem értem. Érdekes módon az igénybevett "változtass az életeden" tanfolyamon a többi páciens adja meg neki a választ: keress magadnak munkát. Hogy ehhez miért kell tanfolyam?
Tegnap referáltam a Trump-cikkel kapcsolatban a self-help típusú sikerkönyvekről. Este új "lányregényt" kezdtem el, - így nevezem a ma divatos szórakoztató műfajt, a főképpen nők által írt romantikus regényeket, és úgymond fantasy-irodalmat, - mely egy trilógia 2. opusza. Az írónő Julia London, és nem tudom, megjelentek e könyvei magyarul, én angolul olvasom most ezt a darabot. A történet 3 lánytestvérről szól, mindhárom mérhetetlen gazdagságban él, de persze nem boldogok. A második lány története azzal indul, hogy 15 évi házasság után elhagyja a milliomos playboy férje egy másik nőért, és nem tudja túltenni magát a válásán. Ezért a "self-help" könyvekben keres választ a problémáira. És állítólag működik neki.
Több intelligens barátnőm fordult hasonló esetekben pszichológushoz, és fizettek kemény pénzeket csak azért, hogy valaki meghallgassa őket, és bölcs tanácsokat adjon. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy egyes esetekben ez nem hasznos, vagy nem szükséges, de azok az ismerőseim, akikről tudom, hogy ezt tették, nem tartoztak ebbe a kategóriába. Szerintem. Nem hiszem, hogy a bölcs válaszokat ne tudták volna maguk is előbányászni a szürkeállományukból. És egyes nők olyan díjakat fizettek, amelyek a megélhetésüket veszélyeztették, a semmiért. Akkor már tényleg jobban megéri, ha megvesznek - vagy kivesznek a könyvtárból - egy self-helpet, megtakarítanak némi pénzt, és ugyanazokat a tanácsokat megkaphatják azokból is, de csak egyszer kell fizetni.
Ennek ellenére szerintem egy könyvben általánosságokat olvashatunk, vagy teljesen egyéni nézőpontot valamiről. Ami az egyiknek megoldás, a másiknak nem. Az emberi elme képes kell hogy legyen a saját problémák kezelésére. A pszichológus is csak abban segít, hogy képessé teszi a pácienst, hogy magába nézzen, és maga adjon választ a saját kérdéseire, az orvos nem fog. Csak jól fog kérdezni. Tehát a megoldás könyv és orvos helyett szerintem csak a magunkkal való őszinteség, amely elvezet a megoldáshoz.
Vissza a könyvhöz: a főhősnő problémája az unalom, úgy érzi, nincs értelme az életének, mert nem csinál semmit. Miért kell ehhez könyv, hogy rájöjjön, nem értem. Érdekes módon az igénybevett "változtass az életeden" tanfolyamon a többi páciens adja meg neki a választ: keress magadnak munkát. Hogy ehhez miért kell tanfolyam?
