Tudom, nem kellene egyáltalán ilyen dolgokon gondolkodnom. De
óhatatlanul felötlik az emberben, miért azok a hírek, könyvek, filmek a
nyerők, vagy szórakoztatók, amik erőszakról, vérről, csalásról adnak
hírt.
Kerestem néhány letölthető könyvet, olyanokat, melyek sorozatokból hiányoznak. Úgyhogy feltérképeztem a könyvekkel foglalkozó blogokat. Egyelőre csak a magyar nyelvűeket, de már ez is elég volt a kiábrándultságom fokozódásához. Költészetet egyáltalán nem találtam, klasszikus írók műveit alig. Történelmi regényeket sem nagyon, csak romantikus történelmi regényeket, amelyek legkevésbé történelmiek, és sekélyesek, nem romantikusok.
Növekvő rossz érzéssel olvastam egyre több megjegyzést, véres ifjúsági és "szerelmes" regényeket bíráltak az olvasók, illetve éppen hogy nem bírálták, ellenkezőleg, istenítették a szerzőket, hogy ilyen izgalmas és szórakoztató könyveket írtak!
Eljutottam egy blogra, ahol a mostanában kiadott romantikus műveket értékelte a közönség. És megtaláltam az egyik előző bejegyzésemben már említett Trisha Ashley Csokoládécipők és esküvői harangok című könyvének visszhangját. Én még nem olvastam, mert nem tudok egyelőre hozzájutni, de ismerem 6 más könyvét. A közönségítélet szerint a történetek unalmasak és laposak, a szerelmi szál felejthető. Hát igen... Nem folyik a vér, nincsenek vámpírok, angyalok is legfeljebb csokoládéból. Nincs szex, vagy legalábbis nem pornografikus jellegű. A szereplők felnőtt emberek, nem heves, harcos, végtelenül szexis ifjak kidolgozott izomzattal, félistennek beillő testtel. A nők sem 20 éves szőke, gondosan maszkírozott imádkozósáskák (értsd gebére fogyókúrázott piszkafák). Nem, a szereplők inkább középkorú, hús-vér emberek, mint mi, akik a napi életüket élik, pénzből vásárolnak, amit munkával keresnek az unalmas hétköznapokon, és a szórakozásuk is hétköznapi, nem kell gyilkolászás árán démonok irtásával megváltaniuk a világot. Hát ez unalmas. A szerelmi szál is, mert nincs leírva a szexuális ténykedésük részletesen, testnedvekkel és illatokkal, neadjisten ízekkel tarkítva. Erre csak azt tudom mondani, beteg ez a világ, amelyben attól unalmas egy mű, - vagy egy élet, - hogy nincs benne erőszak és pornójelenetek.
Emlékszem, ifjú koromban a kedvenc íróim Romain Rolland és Anatole France voltak. Nincs egyetlen könyvük sem, ami unalmas lenne, bár nincs benne gyilkosság, nem folyik több hektoliter vér laponként, és a kor ízlésének megfelelő szerelmi viszonyok során nem vagyunk jelen a hálószobákban sem. Akkor azok lapos történetek?
A kedvencem Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek című könyve volt. Több mint 1000 oldal. Az egyik leginkább szentimentális történet, melyet valaha volt szerencsém olvashatni. Egy francia - mondjuk hétköznapi - nő élettörténete 16 éves korától a haláláig, szerelmei, házasságon kívül született fiával, 16 éves korában felfedezett féltestvérével, barátaival való viszonya története, színes történelmi korrajz, finoman megrajzolt jellemek, és a főszereplő pontos, állandóan fejlődő lélekrajza. Ez a hétköznapi sorsú nő egyáltalán nem hétköznapi jellem, a lelke varázslatos. És ez a lényeg, nem a tökéletessé formált külső, nem a bugyuta világmegváltó vérfürdőzés. Hogy lehet ez unalmas? Hiszen mindannyian tulajdonképpen hétköznapi sorsú, varázslatos lelkű ember vagyunk. Mindenkinek regény az élete, akkor is, ha nem kell vámpírokat irtania, vagy vérfarkasokkal szerelmeskednie.
Az elvarázsolt lélek Anette-je egész életében küzd valamiért, ami fontos, a szeretetért, amit magában hordoz, és amiből mindenkinek ad. A megértés, a megingathatatlan hite az értékekben, a meg nem alkuvása teszi őt kivételessé. Az a belső erő, amivel mindenkit elbűvöl a környezetében, amivel azokat is a hatása alá vonja, akik tiltakoznak a hatása ellen. Az ő története nem karriertörténet. A szerelmeiben, még a fiában is csalódnia kell. Mégsem válik boldogtalanná. Az élete nehéz, de soha nem kétségbeesett. A legapróbb dolgokban is örömöt talál. Ilyen az életünk, sok apró csalódás, elkerülhetetlen csapások, sok apró öröm, váratlan boldog pillanatok. És ez a varázslat, nem amit a mágusok hókuszpókusza eredményez. Ha ez unalmas, lapos, akkor valamennyiünk élete unalmas és lapos.
A másik kedvencem Anatole France: Angyalok lázadása című regénye volt. Számomra egy műben a legnagyobb érték a finom, intelligens humor. Ebből France-nak rengeteg volt, minden művében meg is osztja velünk. Máig emlékszem, a kedvenc jelenetem a könyvben az, amikor a közangyal, aki a lázadás során a Földre emigrált, beleszeret egy montmartre-i kétes erkölcsiségű hölgybe, aki állandóan megcsalja. Ilyenkor a szerelmes angyal kinyitja a szekrényét, és szomorúan megszemléli molyrágta szárnyait, melyeket ott tárol. Ez unalmas és lapos? Pedig valamennyiünkkel előfordul, hogy csalódunk életünk szerelmében, és visszamerengünk arra az időre, amikor még "angyali" ártatlanságban, boldogan éltünk.
Bármelyikünk lapos és unalmasnak tűnő életéből regényeket lehetne írni, és állítom, sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb olvasmányokhoz jutnánk, mint a klisés megoldású vér- és testnedv-áztatta mai szórakoztató irodalom remekei.
Kerestem néhány letölthető könyvet, olyanokat, melyek sorozatokból hiányoznak. Úgyhogy feltérképeztem a könyvekkel foglalkozó blogokat. Egyelőre csak a magyar nyelvűeket, de már ez is elég volt a kiábrándultságom fokozódásához. Költészetet egyáltalán nem találtam, klasszikus írók műveit alig. Történelmi regényeket sem nagyon, csak romantikus történelmi regényeket, amelyek legkevésbé történelmiek, és sekélyesek, nem romantikusok.
Növekvő rossz érzéssel olvastam egyre több megjegyzést, véres ifjúsági és "szerelmes" regényeket bíráltak az olvasók, illetve éppen hogy nem bírálták, ellenkezőleg, istenítették a szerzőket, hogy ilyen izgalmas és szórakoztató könyveket írtak!
Eljutottam egy blogra, ahol a mostanában kiadott romantikus műveket értékelte a közönség. És megtaláltam az egyik előző bejegyzésemben már említett Trisha Ashley Csokoládécipők és esküvői harangok című könyvének visszhangját. Én még nem olvastam, mert nem tudok egyelőre hozzájutni, de ismerem 6 más könyvét. A közönségítélet szerint a történetek unalmasak és laposak, a szerelmi szál felejthető. Hát igen... Nem folyik a vér, nincsenek vámpírok, angyalok is legfeljebb csokoládéból. Nincs szex, vagy legalábbis nem pornografikus jellegű. A szereplők felnőtt emberek, nem heves, harcos, végtelenül szexis ifjak kidolgozott izomzattal, félistennek beillő testtel. A nők sem 20 éves szőke, gondosan maszkírozott imádkozósáskák (értsd gebére fogyókúrázott piszkafák). Nem, a szereplők inkább középkorú, hús-vér emberek, mint mi, akik a napi életüket élik, pénzből vásárolnak, amit munkával keresnek az unalmas hétköznapokon, és a szórakozásuk is hétköznapi, nem kell gyilkolászás árán démonok irtásával megváltaniuk a világot. Hát ez unalmas. A szerelmi szál is, mert nincs leírva a szexuális ténykedésük részletesen, testnedvekkel és illatokkal, neadjisten ízekkel tarkítva. Erre csak azt tudom mondani, beteg ez a világ, amelyben attól unalmas egy mű, - vagy egy élet, - hogy nincs benne erőszak és pornójelenetek.
Emlékszem, ifjú koromban a kedvenc íróim Romain Rolland és Anatole France voltak. Nincs egyetlen könyvük sem, ami unalmas lenne, bár nincs benne gyilkosság, nem folyik több hektoliter vér laponként, és a kor ízlésének megfelelő szerelmi viszonyok során nem vagyunk jelen a hálószobákban sem. Akkor azok lapos történetek?
A kedvencem Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek című könyve volt. Több mint 1000 oldal. Az egyik leginkább szentimentális történet, melyet valaha volt szerencsém olvashatni. Egy francia - mondjuk hétköznapi - nő élettörténete 16 éves korától a haláláig, szerelmei, házasságon kívül született fiával, 16 éves korában felfedezett féltestvérével, barátaival való viszonya története, színes történelmi korrajz, finoman megrajzolt jellemek, és a főszereplő pontos, állandóan fejlődő lélekrajza. Ez a hétköznapi sorsú nő egyáltalán nem hétköznapi jellem, a lelke varázslatos. És ez a lényeg, nem a tökéletessé formált külső, nem a bugyuta világmegváltó vérfürdőzés. Hogy lehet ez unalmas? Hiszen mindannyian tulajdonképpen hétköznapi sorsú, varázslatos lelkű ember vagyunk. Mindenkinek regény az élete, akkor is, ha nem kell vámpírokat irtania, vagy vérfarkasokkal szerelmeskednie.
Az elvarázsolt lélek Anette-je egész életében küzd valamiért, ami fontos, a szeretetért, amit magában hordoz, és amiből mindenkinek ad. A megértés, a megingathatatlan hite az értékekben, a meg nem alkuvása teszi őt kivételessé. Az a belső erő, amivel mindenkit elbűvöl a környezetében, amivel azokat is a hatása alá vonja, akik tiltakoznak a hatása ellen. Az ő története nem karriertörténet. A szerelmeiben, még a fiában is csalódnia kell. Mégsem válik boldogtalanná. Az élete nehéz, de soha nem kétségbeesett. A legapróbb dolgokban is örömöt talál. Ilyen az életünk, sok apró csalódás, elkerülhetetlen csapások, sok apró öröm, váratlan boldog pillanatok. És ez a varázslat, nem amit a mágusok hókuszpókusza eredményez. Ha ez unalmas, lapos, akkor valamennyiünk élete unalmas és lapos.
A másik kedvencem Anatole France: Angyalok lázadása című regénye volt. Számomra egy műben a legnagyobb érték a finom, intelligens humor. Ebből France-nak rengeteg volt, minden művében meg is osztja velünk. Máig emlékszem, a kedvenc jelenetem a könyvben az, amikor a közangyal, aki a lázadás során a Földre emigrált, beleszeret egy montmartre-i kétes erkölcsiségű hölgybe, aki állandóan megcsalja. Ilyenkor a szerelmes angyal kinyitja a szekrényét, és szomorúan megszemléli molyrágta szárnyait, melyeket ott tárol. Ez unalmas és lapos? Pedig valamennyiünkkel előfordul, hogy csalódunk életünk szerelmében, és visszamerengünk arra az időre, amikor még "angyali" ártatlanságban, boldogan éltünk.
Bármelyikünk lapos és unalmasnak tűnő életéből regényeket lehetne írni, és állítom, sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb olvasmányokhoz jutnánk, mint a klisés megoldású vér- és testnedv-áztatta mai szórakoztató irodalom remekei.
