Jól utánanéztem, miért hallgatták el Herczeg Ferencet olyan sokáig, és szerintem még ma is. Megdöbbentett, amit találtam róla, több okból. Az egyik az, hogy gyerekkorom óta szerettem, de nem tudtam róla szinte semmit, ami rám nem jellemző. Mindig mindennek utánanéztem, aki-ami érdekelt, vajon miért hagytam ki éppen őt? A másik, hogy nem volt magyar, mégis ő vált a 30-as évek magyar írófejedelmévé olyan kortársak mellett, mint Mikszáth, Móricz, Gárdonyi, Babits, Kosztolányi és még sorolhatnám elismert nagyjainkat.
Hegedűs Géza írta róla azt a rövid életrajzot, amiből jelen ismereteimet szereztem. Az írás megtalálható az interneten. Erre az életrajzra pedig a Wikipédiában találtam rá, természetesen.
Tehát röviden, Franz Herzog Versecen született német kereskedőcsaládban, az édesapja volt a város polgármestere. A család anyanyelve a német volt, fiuk is csak az iskolában kezdte el tanulni a magyar nyelvet. Jobban elsajátította, mint sok magyar. Fiatalon megnyert egy irodalmi pályázatot, melyben Mikszáth is a zsűri tagja volt. A karrierjét egy szerencsétlen eseménynek köszönhette, fiatalon párbajra hívott egy katonatisztet, akit a párbajban megölt. Ezért 4 havi börtönbüntetést kapott, s fogsága idején írta meg azt a művet, amivel berobbant a magyar irodalmi életbe. Romantikus dolognak tartotta akkoriban a nagyközönség, hogy a "gyilkos író" a börtönben írta a nagy művét, ezért figyeltek fel rá.
Nem térek ki arra, hogy milyen lapoknak dolgozott, milyen társaságoknak, bizottságoknak volt tagja, mindezt tudós forrásokból meg lehet ma már tudni (lásd fentebb!). Politikai karrierje irodalmi elismertségével együtt fejlődött, országgyűlési képviselő is volt hosszabb ideig, a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Liberális beállítottságú ember volt, aki kemény munkával szerzett magának megbecsülést. Végül olyannyira magyarrá lett, hogy hazája melletti elkötelezettsége nacionalizmusba torkollott. De soha nem vált a fasizmus támogatójává, voltaképpen a Horthy-korszakban inkább belekényszerült politikai karrierje miatt abba a szerepbe, ami végül a bukásához vezetett. De ez nem rontja le műveinek, munkásságának értékét.
Legjobb műveinek novelláit és színműveit tartja az irodalomtörténet, de történelmi regényei és korrajzai is elismertek voltak. Minden történelmi regénye magyar történelem által ihletett darab, gyönyörű nyelvezetű, alapos kutatómunka után megírt opusz. Az élet kapuja című műve volt az, amely miatt a Magyar Tudományos Akadémia 1925-26-27-ben felterjesztette irodalmi Nobel-díjra.
Hogy miért is nem kapta meg? Talán mert annyira magyar szemszögből szemlélte a megírt eseményeket, hogy valójában "vádirat" lett a regényből, vádirat Európával szemben. Mert a regény a Mohácsi Vész története, annak történelmi és politikai hátterét és kihatásait is elemzi. Herczeg Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország állította meg a törököket, így Európa megmenekült, viszont Magyarország meggyengült, majd széthullott. Mindezt a hálátlan, önfeláldozásunk árán megmentett Európa tétlenül nézte, és nem sietett a magyarság segítségére sem a törökökkel, sem az osztrákokkal szemben, mint ahogy később sem, soha. Én nem gondolom, hogy nem volt igaza Herczeg Ferencnek, bár alapvetően megértem, ha egy európai bírálóbizottság esetleg nem volt a benyújtott pályamű által sugalltaktól nagyon elragadtatva.
Nem segített a Nobel-díj elnyerésében az a tény sem, hogy 1925-ben a "nyertes befutó" éppen George Bernard Shaw lett. Én talán elfogult vagyok Herczeg Ferenccel szemben, de azért tény, hogy Shaw-t "megverni" egy irodalmi versenyben kemény dió lett volna, és ma is az lenne. A következő 2 évben olyan két nyertes volt, akikről szinte semmit nem tudok, az 1926-os győztesnek még a nevét sem hallottam soha. 1927-ben Henri Bergson vitte el a pálmát és díjat, aki nem irodalmár, hanem filozófus. Mindhárom Nobel-díjas nyugat-európai, hát csoda, ha a mi Herczegünk alulmaradt?
Üdítő befejezésként idézném George Bernard Shaw-t:
„Bátran kijelenthetem, hogy miután
évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé
vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal
értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó
nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek
titkos rezdüléseit."
Herczeg Ferenc is nyilván erre a következtetésre jutott, hiszen német létére ezen a nyelven írta életművét, és mindig tökéletesen és pontosan fejezte ki magát. Nem az ő hibája, hogy a hálátlan utókor elfelejti, magyarabb magyar volt, mint aki annak születik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése