Hát ma reggelre befejeztem a könyvet. Vegyes érzelmekkel. A sorozat előzményei sem rémálommentes pihenést eredményeztek, de ez valahogy nagyon vérszomjasra és kegyetlenre sikerült. A terjedelmes kötet majd 2/3-a az elképzelt ősókorban - Atlantiszon, a görög városállamokban, és az egyiptomi Thébában - játszódik, nagyrészt megismétli a már ismert történetet, csak egészen más nézőpontból, és az emberiség úgymond jóságába vetett hitünk, mire elérkezünk a jelenig, teljességgel romba dől, és eltölt bennünket a teljes reménytelenség, a kába lemondás. A jóságos és önfeláldozó Acheron egészen faszfej módon viselkedik, és teljes idiotizmusról tesz tanúbizonyságot.
A történet jelenkorban játszódó pár fejezete sem juttat el a katarzisig. Csak az utolsó 50 oldal válik eseménydússá, és egészül ki új történésekkel. Végül - majd 12.000 év után - 1 nap alatt megoldódik minden probléma, a testvérek kibékülnek, és beköszönt az Aranykor. Azaz győz a jó, és megbűnhődik a főgonosz Apolló isten és atlantiszi szövetségesei. De még nem végleg, az utolsó fejezetből megtudhatjuk, hogy már újabb árnyék vetül szerelmetes hőseink nehezen megtalált boldogságára.
Jó ez nekünk? Hát persze, folytatódik majd a történet.
Ami végképp megdöbbentő, hogy a fő gonoszok általában a fény, a Nap istenségei. Ez nem szokványos, persze ha nem számítjuk Lucifert. A sötétség, káosz, pusztítás és utolsó ítélet istenei pedig a "jó" oldalon harcolnak, az emberiség jövőjéért. Na persze nem önzetlenül. Itt még a vámpírszerű démonok is végül a "jó" oldalra állnak.
Ami ismét szokatlan, és igazán nem ismeretlen azok előtt, akik behatóan tanulmányozták az ókori történelmet és legendákat, mitológiát: kidomborítja azt a nem szívesen, és ritkán is kimondott, bár egyértelmű szokást, hogy a régmúltban természetes dolog volt az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, sem betegségnek, sem pedig bűnnek nem számított, teljesen természetes és elfogadható állapot volt. A legyőzött ellenséget szexuális rabszolgaságra kényszerítették. Nem kímélték a gyerekeket sem. Iszonyú kegyetlen és véres kínzásokat találtak ki, és a legyőzötteken és a gyengébbeken gyakoroltak. Ráadásul az apák bűneiért az ártatlan leszármazottak bűnhődtek, csak azért, mert odaszületettek, ahova nem kellett volna. Mintha bárki tehetne erről, mint ahogy arról is, hogy milyen a bőre színe, vagy a felmenői milyen vallást gyakorolnak. Csak azt nem értem, hogyan maradt fenn mégis az emberiség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése