Könyvkatedrális: Indiánok

Elhatároztam, hogy a Montevideo Hírmondójába írok egy cikket az őslakos indiánokról. Elkezdetem adatgyűjteni, természetesen a Wikipédia bejegyzései voltak az elsők, amiket megnéztem. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a szócikkek néhol egymásnak is ellentmondanak. Így ebből nem lettem sokkal okosabb. Tovább keresgéltem a neten, és rendkívül érdekes következtetésre jutottam. Miszerint teljesen mindegy, hol vagyok a világban, az emberek identitástudata mindenhol ugyanúgy működik. 

Itt Uruguayban az emberek azon vitatkoznak, hogy a charrúa vagy a guaraní indiánok az őslakosok, melyik nép volt itt előbb, és a jelenlegi népesség őse melyik nép. Ami azért megdöbbentő, mert a jelenlegi népesség azon része, mely generációk óta itt él, teljesen egyértelműen európai gyarmatosítók leszármazottja, természetesen a valaha itt élt elődökkel keveredve immár. (Csakúgy, mint a magyarok.)

A charrúák mint nép genocídium következtében már az 1800-as évek közepére eltűnt. Az egyik vitatkozó csoport szerint teljesen kihaltak. Ezzel szemben antropológiai és genetikai vizsgálatok során megállapították, hogy a jelenlegi uruguayiak egy csoportja hordozza azokat a markereket, amelyek charrúa származásra utalnak. Egy másik forrás szerint viszont a mai uruguayiak kb. 30%-a guaraní eredetet mutat. 

Az uruguayiak rendkívül büszkék a bennszülött charrúákra, a tiszteletükre szobrot is állítottak. De Montevideoban szobrai állnak Rivera tábornoknak is, akiről utcákat és tereket is elneveznek az ország minden városában, és aki a charrúák népirtását elrendelte. De miért is lepődöm meg?

Mi magyarok szobrot állítunk a szentként tisztelt "államalapító" István királynak, és utcákat és tereket nevezünk el róla. És ünnepeljük, hogy behívta a Kárpát-medencébe a németeket, akik segítségével kiírtotta az ellenszegülő honfitársait. Idegenekkel keverte a magyarságot. És a magyarság már akkor is kevert nép volt. 

És vitatkozunk azon, hogy finnugor vagy türk, esetleg szkíta rokonságunk van-e. Antropológiai és genetikai vizsgálatokat végeznek tudósaink, hogy megállapítsák, - így több mint 1000 év után, - hogy honnan ered a mai magyarság. Kicsi a világ. 

Nemrégen olvasgattam a régi "magyar" nemesi családfákat, és igen elcsodálkoztam. A büszke magyar nemesek a történelmünkben szinte valamennyien német, szláv vagy frank eredetűnek mutatkoznak. Országhok, Rákócziak, Zrínyiek, Báthoryak, egyikük sem a honfoglaló magyaroktól származtatták magukat. Nem is beszélve a Hunyadiakról. 

Azt is olvastam, hogy a jelenlegi genetikai kutatásokra épülő álláspont szerint a honfoglalók - most függetlenül attól, valójában milyen eredetűek voltak, - és a ma élő magyarság genetikailag nem azonosak. Mi mégis a honfoglaló őseinken vitatkozunk.
http://www.nyest.hu/renhirek/honfoglalok-magyarok#b   (itt olvastam!)
Ahelyett, hogy azt keresnénk ezek után, hogy a mai magyarság honnan ered. Bár szerintem ez egyértelmű, nincs "tiszta" magyar (már a származást tekintve), mert felmenőink között török, tatár, német, osztrák, olasz és francia, zsidó, roma és román, tót és szerb, örmény és görög mind megtalálható. 

Nem az a magyar, aki a honfoglalók ki tudja, milyen eredetű népességéből eredezteti magát. Az a magyar, aki magyarul beszél, magyarnak vallja magát, és arra büszke. És az az uruguayi, aki függetlenül spanyol, francia, olasz stb., esetleg charrúa vagy guaraní eredetére való tekintet nélkül uruguayinak vallja magát, és arra büszke. 

Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell érdeklődnünk az őseink iránt, hiszen az ősök tisztelete a nemzeti identitás-tudatunk része, és jó tudni, kik voltak ők. De ennek nem lenne szabad megosztania a népességet, egymás ellen acsarkodni, pocskondiázni a velünk egyet nem értőket.