Könyvkiadás egyénileg?

Ma nem könyvekről fogok áradozni, mert már úgyis unalmas vagyok a Neil iránti imádatommal. És terjengős sem leszek. Mindössze egy érdekes élményemet szeretném közvetíteni.

2 éve próbálok elektronikus könyvtárat és kiadót létrehozni. Kértem segítséget az itteni magyaroktól, az otthoniaktól. Végül pár hónapja egy ember ajánlotta fel a segítségét, de az ügyben még nem történt azóta előrelépés. Már-már feladtam.

Azután tegnap nyitottam egy blogot a CanadaHun című - kanadai magyarok által fenntartott - közösségi fórumon, ahol egy téma pont arról szól, hogy hányan kísérelték meg műveiket valahogy kiadni, és csak akadályokba ütköztek, vagy saját költségükön kellett boldogulniuk. Nem állhattam meg szó nélkül. Megkérdeztem, miért nem fognak össze, és csinálnak saját kiadót? Végülis nem megoldhatatlan, de legalább TÖRTÉNIK valami. És ha nem sikerül, legalább nincs más, akit hibáztathatunk, csak magunkat. 

És csoda történt, 2 választ is kaptam pár órán belül, mitöbb, elkezdtek szervezkedni. Felvetődött, hogy maga a fórum üzemeltetője is beszállhatna. 

Miért van az, hogy a magyar emberek maguktól nem jutnak el évekig arra a következtetésre, hogy közös érdek plusz összefogás egyenlő eredmény? És miért külföldön élő magyarok azok, és ráadásul az észak-amerikai kontinensen, nem Európában vagy pl. Dél-Amerikában, akik azonnal mozgásba lendítik a dolgot, ha van valami használható ötlet? 

Sok ember ír manapság, nemcsak magyarok, nemcsak irodalmi képzettségűek. És tapasztalataim szerint nem feltétlenül azok a jobbak, akik tanulják. Szerintem Shakespeare nem tanulta. Viszont ismerek olyanokat, akik a fejükbe vették 50 évesen, hogy holnaptól költők lesznek, és beiratkoztak egy gyorstalpaló fizetős tanfolyamra, amelyet néhány író tartott. Én nem tudom, jó írók-e, semmit nem olvastam egyiküktől sem, és van, akinek még a nevét sem hallottam addig. 1 év múltán a tanonc, elvégezvén a kurzust, teljességgel meg volt arról győződve, hogy ő most már költő. És ehhez mérten nyilatkozott onnantól pályatársai szörnyű alkotásairól. Küldött nekem 2 verset, amiket ő írt. Hát még életemben nem olvastam azoknál rosszabbat. Még Szabolcska Mihály is ismerte a rímet, a ritmust, ha a mondanivalót nem is. Szóval, szerintem a költő az, aki tud verset írni, az író az, aki tud novellát írni - állítólag azt nehezebb, mint regényt (Gabriel García Márquez szerint) - amit mások szívesen elolvasnak, és akár elgondolkodhatnak rajta. Nem az, aki tanulja, hogyan kell írni. Az csak a plusz, és nem becsmérlem le, szükséges is, de a tehetség fontosabb.

Én imádom Tandori Dezső munkáit, de olvastam olyan verseit, amikből egy árva mukkot sem értettem. Azért az pedig nem árt, ha az ember felfogja, amit olvas, nemde? 

Így arra gondoltam, mennyi igazi tehetség vész el, mert nem tudja megfizetni, hogy kiadják a könyvét, vagy ha el is jut odáig, nem tudja kellően reklámozni a művet. és ma a marketing nagy úr. De az internet ma már képes a rejtett tehetségeknek is lehetőséget adni, és ennél olcsóbb megoldás nincs azok számára, akiknek nincs se pénzük, se kapcsolatuk, hogy egy jelentős kiadóval megállapodhassanak. A csináld magad mozgalom nem mindig zsákutca.