Igen, megajándékoztam magam, az ajándék egyenesen Neil Gaiman képzeletének sötét feneketlen óceánjából eredt. Azt hittem, még egy hétig legalább Tündérhonban tartózkodhatok, de annyira belemerültem az utazásba, hogy alig maradt már időm. Vagyis a hétvégén 5 Gaiman-regényt, és 20 novellát olvastam el. Jobbára nem ettem, nem aludtam, és semmi mást nem csináltam, csak Fantáziában kóboroltam különféle változatos lények és földi ifjak társaságában. Részt vettem az Armageddonban, ismét találkoztam - többször is, ha jól sejtem - Odinnal, Lokival és a holdistennőkkel. Elrepültem Sandmannal, az Álmok Királyával az ő édeni felfoghatatlan birodalmába, egyszer a Rémálommal való küzdelmei kapcsán, egyszer pedig a Rókalánnyal és szerelmével, a buddhista szerzetessel. Találkoztam kísértetekkel, angyalokkal és démonokkal, boszorkányokkal és vámpírokkal, gyermekkori emlékekkel, még zombikkal is. Jártam Japánban, Asgardban és New Orleansban, New Yorkban és Londonban. Nyomoztam egy démonikusat Sherlock Holmesszal is. És küzdöttem az InterWorldben számtalan lehetséges Harkinnal a gonosz mágusok, és még gonoszabb bináris űrkalózok ellen.
És most megint itt vagyok, és minden olyan megszokott, unalmas és színtelen. Még egy nyomorult holló sem ül a fán, és károg rám emberi szavakkal. Csak a XXI-i századi jól megszokott szagok és hangok érnek el hozzám, benzin és szemét, frissen sült péksütemény és a folyó szaga, állandó motorzaj.
Csak meg kellene idéznem az Álmok Királyát, hátha tesz nekem is egy szívességet, és örökre a birodalmában rekedhetek.
Lehet, hogy az a szülinapi ajándék, hogy visszatérhetek a valóságba? Ha Neil írná, lehet, hogy így lenne. Korunk bárdja ebből a szempontból kiszámíthatatlan.
Van még 2 mesekönyv, 1 regény, és 2 novelláskötet olvasatlanul. Mára elég lesz. De mi lesz holnap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése