Ma írtam a Montevideo hírmondója 1. számához egy újabb cikket. A
történet, mely inspirálta, nemcsak megdöbbentett, de mélységesen
elszomorított. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz majd a magyar kormányzat
következő lépése, könyveket fognak égetni a városok főterén? Utána pedig
azokat is, akik írták, már ha még életben vannak? És a kötelező
olvasmány az iskolákban Hitler "Mein Kampfja" lesz? Örülök, hogy én ezt
nem vártam meg, és már csak külső szemlélő vagyok. Bár én is otthagytam a
teljes 10.000 kötetes könyvtáramat, amikor elköltöztem "melegebb
éghajlatra", és ezt ma is bánom.
"Tisztogatás" a magyar egyetemeken
Megdöbbentő a cím, amelyet a Heti Világgazdaság című magyar gazdasági lap mai napi hírei között olvastam. De a cím megtévesztő volt, vagy talán kétértelmű? Mindenesetre a cikk nem személyi, hanem profiltisztogatásról szól. A rendezvényen, melyen a cikkben röviden közölt kormánytisztviselői nyilatkozatok elhangzottak, éppen az oktatás problémáinak javításáról, az oktatási színvonal emeléséről volt szó. Semmi egyéb tisztogatás nem került szóba.
Nem egészen egy óra múlva egyik magyar ismerősünk "otthonról", Magyarországról telefonált, és különös történetet mesélt el. Kutyasétáltatás közben a házuk előtti szeméttárolóban több kitűnő állapotban lévő, kidobott könyvet vett észre. Közelebb érve látta, hogy értékes szépirodalmi, filozófiai és tudományos témákkal foglalkozó művek, ezért néhány darabot kiválasztott, és hazavitte. Nem sokkal később feleségével együtt visszament, és a teljes - enyészetre ítélt - kollekciót kiszedték.
Ekkor érkezett - még egy könyvszállítmánnyal - a könyvek tulajdonosa, akivel szóba elegyedtek. A felháborodott nő elmesélte, hogy felmondták egyetemi állását, mert "politikailag megbízhatatlannak" ítélték. Az egyetemen nem lehet alkalmazni olyan személyt, - ez volt az indok, - aki baloldali érzelmű. Őt ugyan nem kérdezték meg ideológiai eszméiről, de úgy tűnik, elég, ha úgymond szóbeszéd alapján döntenek valaki vélt nézeteiről, nem is beszélve pályára való alkalmasságáról.
A történet és az írásom elején idézett HVG-cikk címe döbbenetesen összevág. Úgy tűnik, a profiltisztogatásba nem csak a felsőoktatási képzés színvonalának emelése tartozik bele, hanem erős politikai felhanggal az oktatók alkalmasságának eldöntése is. Ami egyébként történhetne akár megfelelő indokkal, és tudományos alapon, interjúk és pszichológiai tesztek, előadásaik meghallgatása útján.
Nem kifejezetten demokratikus államberendezkedés sajátja, hogy ideológiai okból, az oktató tudása, felkészültsége és elhivatottsága figyelembe vétele nélkül döntenek a sorsáról, és ráadásul ilyeténképpen, pletyka alapján. Ez nem fogja emelni a képzés szintjét.
De így legalább világos, miért hagyja el egyre több magasan képzett, művelt értelmiségi Magyarországot, és keres új hazát. Persze csak miután megszabadult feleslegessé vált magyar nyelvű könyvtárától.
"Tisztogatás" a magyar egyetemeken
Megdöbbentő a cím, amelyet a Heti Világgazdaság című magyar gazdasági lap mai napi hírei között olvastam. De a cím megtévesztő volt, vagy talán kétértelmű? Mindenesetre a cikk nem személyi, hanem profiltisztogatásról szól. A rendezvényen, melyen a cikkben röviden közölt kormánytisztviselői nyilatkozatok elhangzottak, éppen az oktatás problémáinak javításáról, az oktatási színvonal emeléséről volt szó. Semmi egyéb tisztogatás nem került szóba.
Nem egészen egy óra múlva egyik magyar ismerősünk "otthonról", Magyarországról telefonált, és különös történetet mesélt el. Kutyasétáltatás közben a házuk előtti szeméttárolóban több kitűnő állapotban lévő, kidobott könyvet vett észre. Közelebb érve látta, hogy értékes szépirodalmi, filozófiai és tudományos témákkal foglalkozó művek, ezért néhány darabot kiválasztott, és hazavitte. Nem sokkal később feleségével együtt visszament, és a teljes - enyészetre ítélt - kollekciót kiszedték.
Ekkor érkezett - még egy könyvszállítmánnyal - a könyvek tulajdonosa, akivel szóba elegyedtek. A felháborodott nő elmesélte, hogy felmondták egyetemi állását, mert "politikailag megbízhatatlannak" ítélték. Az egyetemen nem lehet alkalmazni olyan személyt, - ez volt az indok, - aki baloldali érzelmű. Őt ugyan nem kérdezték meg ideológiai eszméiről, de úgy tűnik, elég, ha úgymond szóbeszéd alapján döntenek valaki vélt nézeteiről, nem is beszélve pályára való alkalmasságáról.
A történet és az írásom elején idézett HVG-cikk címe döbbenetesen összevág. Úgy tűnik, a profiltisztogatásba nem csak a felsőoktatási képzés színvonalának emelése tartozik bele, hanem erős politikai felhanggal az oktatók alkalmasságának eldöntése is. Ami egyébként történhetne akár megfelelő indokkal, és tudományos alapon, interjúk és pszichológiai tesztek, előadásaik meghallgatása útján.
Nem kifejezetten demokratikus államberendezkedés sajátja, hogy ideológiai okból, az oktató tudása, felkészültsége és elhivatottsága figyelembe vétele nélkül döntenek a sorsáról, és ráadásul ilyeténképpen, pletyka alapján. Ez nem fogja emelni a képzés szintjét.
De így legalább világos, miért hagyja el egyre több magasan képzett, művelt értelmiségi Magyarországot, és keres új hazát. Persze csak miután megszabadult feleslegessé vált magyar nyelvű könyvtárától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése