Ma nagyon szomorú vagyok. Mint tegnap írtam, magyar történelemórát, és szépemlékezetű Varga Csaba munkássága nyomán etimológiai szófejtést és magyarázatot tartottam Morgannak. Ma egész nap vártam, hogy reagál, és felvillanyozódva többet akar tudni Varga Csaba műveiről. De nem jött válasz. Ezek szerint nem jártam sikerrel a magyar nyelv, történelem és kultúra iránti érdeklődés felkeltésében, bár ez még csak az első kudarc, és biztosan tetemes számú ilyen "nem-regálás" fogja majd ezt az elsőt követni.
Biztosan velem lehet baj, talán túl kioktató a stílusom? Vagy nem vagyok elég diplomatikus, amikor a véleményemet előadom? Nem tudhatom, mert senki nem világosít fel erről, úgyhogy csak írom apró "akadémiai székfoglalóimat", és remélem, hogy azért valakit csak érdekel.
Morganra visszatérve, azért lelkesített fel az etimológiai kutatása, mert azt írta, így tanult meg spanyolul. Visszakereste a spanyol szavak eredetét, megfeleltette az anyanyelve, az angol, valamint az általa ismert többi nyelv - francia és német, ahogy kikövetkeztettem, - azonos vagy rokonértelmű kifejezéseivel. Észrevette, amit már többen, így én is, hogy a spanyol és a többi latin nyelvcsaládba tartozó nyelv, valamint az angol és német mint indogermán csoport is csak egy ősibb nyelv több különböző nyelvjárása. Na ezt így nem fogalmazta meg, az nagyon sértené az indoeurópai büszkeségét. (Varga Csaba ezt jól értené, hányszor gúnyolódott ezen!)
Viszont a módszer valóban nagyon hatásos, ha ismered az angol szót, és megérted, hogy hasonlítható vagy eredeztethető az angollal közös tőröl, jóval könnyebben berögződik, többé nem fogod elfelejteni a szót.
Emlékszem, amikor Varga Csaba A kőkor élő nyelve című könyvét először olvastam, éppen Olaszországban nyaraltam. Amikor nem olvastam napozás közben, akkor a latin és olasz feliratokat néztem az utcákon, házakon, és halálos kétségbe ejtettem a környezetemet, mert úton-útfélen felfedeztem, hogy a kérdéses latin vagy olasz szó természetesen magyar eredetű, és ezen megállapításaimat mindenkivel meg is osztottam. Na jó, ez az első lelkesedés volt, azért ma már nem teljesen így látom, de szó mi szó, jó a logikai levezetése, habár az alap, a kiindulópont egy olyan feltételezés, mely nem teljesen állja meg a helyét szerintem, de az arra épülő logika brilliáns.
Jó szórakozás őt olvasni, és felkelti az ember kíváncsiságát, hogy többet tudjon a nyelvekről, az írás kialakulásáról, és persze kitekint művészetekre, régészeti és történettudományi kutatásokra, még a ruhadivatra is. Morgan azt írta, szabadidejében a spanyol etimológiai szótárakat bújja, és ez "jó mulatság", - it's fun! - ahogy Varga Csabát olvasni is az. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nyelvi találóskérdéseket és a történelmet.
Biztosan velem lehet baj, talán túl kioktató a stílusom? Vagy nem vagyok elég diplomatikus, amikor a véleményemet előadom? Nem tudhatom, mert senki nem világosít fel erről, úgyhogy csak írom apró "akadémiai székfoglalóimat", és remélem, hogy azért valakit csak érdekel.
Morganra visszatérve, azért lelkesített fel az etimológiai kutatása, mert azt írta, így tanult meg spanyolul. Visszakereste a spanyol szavak eredetét, megfeleltette az anyanyelve, az angol, valamint az általa ismert többi nyelv - francia és német, ahogy kikövetkeztettem, - azonos vagy rokonértelmű kifejezéseivel. Észrevette, amit már többen, így én is, hogy a spanyol és a többi latin nyelvcsaládba tartozó nyelv, valamint az angol és német mint indogermán csoport is csak egy ősibb nyelv több különböző nyelvjárása. Na ezt így nem fogalmazta meg, az nagyon sértené az indoeurópai büszkeségét. (Varga Csaba ezt jól értené, hányszor gúnyolódott ezen!)
Viszont a módszer valóban nagyon hatásos, ha ismered az angol szót, és megérted, hogy hasonlítható vagy eredeztethető az angollal közös tőröl, jóval könnyebben berögződik, többé nem fogod elfelejteni a szót.
Emlékszem, amikor Varga Csaba A kőkor élő nyelve című könyvét először olvastam, éppen Olaszországban nyaraltam. Amikor nem olvastam napozás közben, akkor a latin és olasz feliratokat néztem az utcákon, házakon, és halálos kétségbe ejtettem a környezetemet, mert úton-útfélen felfedeztem, hogy a kérdéses latin vagy olasz szó természetesen magyar eredetű, és ezen megállapításaimat mindenkivel meg is osztottam. Na jó, ez az első lelkesedés volt, azért ma már nem teljesen így látom, de szó mi szó, jó a logikai levezetése, habár az alap, a kiindulópont egy olyan feltételezés, mely nem teljesen állja meg a helyét szerintem, de az arra épülő logika brilliáns.
Jó szórakozás őt olvasni, és felkelti az ember kíváncsiságát, hogy többet tudjon a nyelvekről, az írás kialakulásáról, és persze kitekint művészetekre, régészeti és történettudományi kutatásokra, még a ruhadivatra is. Morgan azt írta, szabadidejében a spanyol etimológiai szótárakat bújja, és ez "jó mulatság", - it's fun! - ahogy Varga Csabát olvasni is az. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nyelvi találóskérdéseket és a történelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése