Az úgy volt.... Mikor is? Úgy negyvenegynehány éve, amikor még írónak készültem. Sopronban nyaraltam a nagyszüleimnél, Katival, a szomszéd lánnyal próbáltunk vadnyugati indiános regényt írni. Körülbelül 2 oldal meg is született az én művemből, de már a címére sem emlékszem.
Viszont Katival faltuk az ifjúsági történelmi regényeket, meséket és indiános könyveket. Minden napra jutott olvasnivalónk. Azután kutattunk a padlásukon, ez jó kaland volt, kincset is találtunk. A kincs egy moly- és egérrágta régi történelmi regény volt, amelynek hiányzott az eleje és a vége is. Soha nem tudtam meg, ki írta, azt sem, mi volt a címe. De főleg azt nem, mi lett a VÉGE! Így kellett leélnem az életemet, és lassan a történet is teljesen homályba veszett - na persze az a része, amit egyáltalán el tudtunk olvasni belőle.
Egy dologra bizton emlékszem viszont, a főhős nevére. Mert olyan gyönyörű magyar neve volt. És különleges. Így hívták: Hollókövy Edömér.
Arra még emlékszem, hogy hetekig ábrándoztam róla, talán ő volt az első olyan szerelmem, aki egy könyvben lakott. És miatta szerettem meg a magyar történelmet is. Tragédia volt, hogy nem tudtam a könyv címét, és soha nem tudtam megtalálni később sem emiatt. Bárkit kérdeztem is, senki nem olvasta, senki nem ismerte.
De most meglett, véletlenül, és az internet segítségével. Így több mint 40 év után!
Donászy Ferenc írta, a címe Buda hőse. És megvan a magyar elektronikus adatbázisban is. Most már el tudom majd olvasni, és végre megtudom, mi volt a vége.
Megtudtam azt is, hogy Gárdonyi szinte teljesen tőle vette az Egri csillagok történetét. Előre rettegek ezek után. Ugyanis az Egri csillagokat soha nem szerettem. De talán pont azért nem, mert tudat alatt ráismertem az eredetire, amit nem olvashattam végig. Lehet hogy előítélet, de nekem a Hollókövy Edömér név sokkal jobban tetszik, mint a Bornemissza Gergely. Kíváncsi vagyok, hogy fogom látni első irodalmi szerelmemet így vén fejjel! Majd beszámolok!
Viszont Katival faltuk az ifjúsági történelmi regényeket, meséket és indiános könyveket. Minden napra jutott olvasnivalónk. Azután kutattunk a padlásukon, ez jó kaland volt, kincset is találtunk. A kincs egy moly- és egérrágta régi történelmi regény volt, amelynek hiányzott az eleje és a vége is. Soha nem tudtam meg, ki írta, azt sem, mi volt a címe. De főleg azt nem, mi lett a VÉGE! Így kellett leélnem az életemet, és lassan a történet is teljesen homályba veszett - na persze az a része, amit egyáltalán el tudtunk olvasni belőle.
Egy dologra bizton emlékszem viszont, a főhős nevére. Mert olyan gyönyörű magyar neve volt. És különleges. Így hívták: Hollókövy Edömér.
Arra még emlékszem, hogy hetekig ábrándoztam róla, talán ő volt az első olyan szerelmem, aki egy könyvben lakott. És miatta szerettem meg a magyar történelmet is. Tragédia volt, hogy nem tudtam a könyv címét, és soha nem tudtam megtalálni később sem emiatt. Bárkit kérdeztem is, senki nem olvasta, senki nem ismerte.
De most meglett, véletlenül, és az internet segítségével. Így több mint 40 év után!
Donászy Ferenc írta, a címe Buda hőse. És megvan a magyar elektronikus adatbázisban is. Most már el tudom majd olvasni, és végre megtudom, mi volt a vége.
Megtudtam azt is, hogy Gárdonyi szinte teljesen tőle vette az Egri csillagok történetét. Előre rettegek ezek után. Ugyanis az Egri csillagokat soha nem szerettem. De talán pont azért nem, mert tudat alatt ráismertem az eredetire, amit nem olvashattam végig. Lehet hogy előítélet, de nekem a Hollókövy Edömér név sokkal jobban tetszik, mint a Bornemissza Gergely. Kíváncsi vagyok, hogy fogom látni első irodalmi szerelmemet így vén fejjel! Majd beszámolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése